A szépség és a szörnyeteg ezernyi adaptációjával találkozhattunk már a filmvásznon és a könyvekben egyaránt, talán a leghíresebb a Disney-féle 1991-es animációs feldolgozás. Az alkotás több generációval ismertette meg az igaz szerelem varázsát, tette érthetővé a mondást, amit még a kis herceg hagyott ránk: „jól csak a szívével lát az ember”. Mindezt remek betétdalokkal, vicces mellékszereplőkkel és szerethető karakterekkel tálalta, ami miatt a kisebbek és a nagyobbak is jól szórakozhattak rajta. Azóta ismerem a mese eredetijét, és sok inkarnációval is összefutottam már, azonban az egyik legjobb feldolgozáshoz váratlanul, teljesen véletlenül volt szerencsém.
A 2015-ös Különös varázs című romantikus-fantasy mese megosztó darabra sikeredett. Egyesek szerint nézhetetlen a furcsa rajzolási stílusa miatt, a karakterek elnagyoltak és hátsó szándék vezérli őket. Illetve, mivel egy musicalről beszélünk, a spontán dalszindróma is elriaszthat egy potenciális érdeklődőt. Az én véleményem azonban teljesen más. A grafika egyértelműen a ma elterjedt számítógépes rajzstílus felé hajlik. Az élénk színek, a monumentális hátterek azonban számomra azt az érzetet keltik, mintha egy megelevenedett Boris Vallejo-festményt szemlélnék, igazán különleges élmény.
A történet félúton van A szépség és a szörnyeteg és a Szentivánéji álom között, kis Rómeó és Júlia-beütéssel fűszerezve. Két szemben álló hatalom él egymás mellett, a tündérek és a koboldok. Míg a tündérek világa színes, élettel teli, addig a koboldok földje sivár, szürke és sötét. Tökéletes ellentétei egymásnak, nem is érintkeznek, messziről kerülik a másikat. A kezdő képsorok egy átlagos Disney-szerelmet mutatnak. A hercegnő és a dicső lovag készül egybekelni, míg ki nem derül, hogy a jóképű tündérfi megcsalja kedvesét. Marianne, a tündérek egyik hercegnője szakít a ficsúrral, és hadat üzen a szerelemnek. Húga, Dawn pedig romantikaellenes nővérével szemben minden egyes tündérbe azonnal belehabarodik, majd libben is tovább az új kiszemeltre. Csak azt az egy fiút nem veszi észre, egy manót, aki tényleg szereti őt. Míg eközben, a másik oldalon a koboldkirály, magyar szinkron szerint Lápkirály tengeti szomorú hétköznapjait. Mindene megvan, leszámítva egyet, a szerelmet. A bonyodalmat az okozza, mikor egy betiltott főzet készül, szerelmi bájital, mely rossz kezekben veszélyes fegyver. Itt kapcsolódik a történetbe a Szentivánéji álom-szerű szál, ahol félreértések tucatja viszi előre a történetet.
A mese fő mozgatója az igaz szerelem. Mindkét hercegnő olyan párt választ magának, akik külsőségeiket tekintve nem illenének hozzájuk. Nem daliás hercegek, jóképű szegény legények, még csak nem is félisteni erejű titánok. Kimondottan jó üzenetnek tartom ezt a végkifejletet a sok Disney-féle klasszikus után, melyekben az aktuális pasiknak legtöbbször tökéletes anyagi helyzetük, fizimiskájuk és énekhangjuk volt. Emellett azért is gondolom elsőosztályú A szépség és a szörnyeteg-feldolgozásnak, mert itt a koboldkirály nem szépül meg varázslatosan a sztori végén. Így közelebb áll az eredeti, ihletet adó történethez, mint a többi feldolgozás. Mondjuk el kell ismernem, hogy körülbelül ez az egyetlen pont, amely az említett alkotáshoz köti, a cselekmény messze áll a Disney klasszikusától. Nincsen átok, pusztán egy szerelmi bájital, de az is csak a bonyodalom kedvéért. Lápkirály országa nem azért néz ki siváran, mert valaki sanyarú sorsot mért rá, sőt időközben kiderül, hogy nem is annyira kietlen az a vidék, mint elsőre látszik. Egy szó, mint száz, „nézz a külsőségek mögé, mert jól csak a szívével lát az ember”, ezt harsogja a fülünkbe a Különös varázs.
Az elhangzó dalok mind feldolgozások. A teljesség igénye nélkül szerepel a listán Pink, Bob Marley, Elvis, Electric Light Orchestra, Four Tops, a változatosságra nem lehet panasz, és mind olyan dalok, amelyeket, ha nem is tudjuk, honnan, de ismerünk. Pár taktus után engem mindig elfogott az ismerős mégis új hangulata, jókedvvel hallgattam végig az összes dalt. Más lapra tartozik, hogy mennyire sikerültek jól a feldolgozások. Az én fülemnek a legtöbb a kellemes kategóriába esett, még egy-egy kedvencem is akadt köztük, melyeket megkockáztatok, szívesebben hallgatok, mint az eredetit. Azonban el kell ismerni, hogy helyenként akadnak problémák az énekhangokkal. Az egyetlen karakter, akinek se a magyar, se az angol hangját nem vagyok képes elviselni, az a magyarul Szilvatündérnek nevezett szereplő, aki a szerelmi bájitalt kotyvasztja a sztoriban. Összességében egy tisztességesen megoldott musicalnek tartom az alkotást, bőven jól a történetbe illesztett számokkal, színvonalas átiratokkal és megfelelő előadásmóddal.
Elhanyagolható szereplő ugyan, de a személyes kedvencem a tündérek királya volt. Először is olyan elpocakosodott tündérről beszélünk, akit egy repülő trónon szállítanak az alattvalói. Másodszor igyekszik az ország „érdekeit” picit a lányai jóléte mögé szorítani, értem itt, hogy nem forszírozza ezerrel a lányok kiházasítását. Szeretné, ha a lányai nemcsak férjezettek, hanem boldogok is lennének. Éppen ezért, bár elsőre nehezen, de megbékél a lányok választottjával. Ami miatt ezen felül is a kedvenc karakteremmé vált a történetben, az a lendület, ahogy átvergődik az eseményeken. Mindig mindenhova késve érkezik, de ez őt a legkevésbé se zavarja. Pusztán hanyag „kecsességgel” lebukdácsol a trónjáról, meghallgatja, miről maradt le, majd egy kézlegyintéssel nyugtázza a történteket. Nem a legjobb király a mesék történetében, de az egyik legjobb apafigura a Disney-szerű alkotások sorában a korszakban. „Egy királynő (illetve király) sosem késik, mindenki más érkezik túl korán.”
A Különös varázs a Disney+-on elérhető jelenleg.