Boszorkányok, katonaság, önfeláldozás, ének és bajtársiasság – csak hogy pár tárgyszót említsek, amely leírja a sorozatot. 2020-ban indult útjára, és 3 évvel, illetve 3 évaddal később, 2023-ban le is zárult a Freeform elsősorban Hulun sugárzott szériája, a Motherland fort Salem.
A történet helyszíne egy alternatív Amerika, ahol a salemi boszorkányperek, bár sok valódi boszorkány halálával zárultak, de egy közülük, Alder, paktumot kötött az emberekkel. Az egyesség szerint a mágikus erővel bírók kénytelenek a 18. életévük betöltése után szolgálatra jelentkezni, mely szolgálat az állam békéjét segíti és védelmezi. Ez a tömörülés idővel katonasággá szerveződött, és így lettek a világ boszorkányai a bolygó államainak seregeivé. Igen, ebben az univerzumban léteznek valódi boszorkányok. De nem azok a fűkotyvasztó, bibircsókos, görbe hátú vénasszonyok vagy a tündérport szóró csillámmesterek, még csak a Harry Potterben látott varázspálcás boszorkánytanoncokra se kell számítani. A Motherland világában a boszorkányok a hangszálukkal „varázsolnak”. Énekhangokat, központi hangmagokat rétegeznek egymásra, és ezzel okoznak természetfeletti jelenségeket, illetve egyéb nyalánkságokat.
Papírforma origóból indul útjára a történet. Adott három frissen felszerelő boszorkánykatona, akik különböző okok miatt vállalják a szolgálatot, egy a közös bennük, igazából nem volt választásuk, jelentkezniük kellett a toborzáson. Később ez a három boszorkány válik a történet tengelyévé. Ők lesznek azok, akikről szép lassan kiderül, hogy a kiválasztottak. Mondhatnánk, hogy az irodalmi „klisévéletlen” ismét lecsapott, és ezt picit jogosnak is tartom. Itt ugyan nem a kozmikus hoppáréra fogják, hanem egy mindent (is) mozgató anyaboszorkányra, aki a történet előrehaladtával válik fontos elemévé a sorozatnak. Ám mindenképpen azt ajánlom, hogy ha picit is felkelti a téma az érdeklődést, érdemes rápróbálni a szériára. A kissé sablonos felütés és végkifejlet ellenére az íróknak sikerült a Motherland minden szegletét megtölteni érdekes háttértörténetekkel és kidolgozott karakterekkel. Még a legutolsó falon lógó festménynek is oka, a történetben elfoglalt helye és háttérsztorija van. A főszereplők elsőre a „központi hármas fogat szerepkörben” tűnnek fel, de sokkal mélyebb személyiséget adtak nekik a készítők.
Tally Craven (Jessica Sutton): A tipikus naivaként kerül az események sűrűjébe. Bár találnak neki egy kiskaput, hogy kerülheti el a kötelező katonaságot, de ragaszkodik hozzá, hogy a hazáját szolgálja. Elvakítják az agyonromantizált klisék, amit korunk filmjei, könyvei árasztanak a hősi halálról, a haza szeretetéről. A szellemi szemkötőjét a látás képessége tekeri le róla méterről méterre. Ez a képesség a jövőbe enged betekintést a különleges boszorkányoknak. Ahogy egyre erősödik a talentum, úgy alakul a lány jelleme is, egyre csak a realitáshoz közeledve. Az értékrendje átrendeződik, de ez igazán csak a történetet lezáró, utolsó jelenetekben csúcsosodik ki. Mikor már feladja a világmegváltó terveit, és teljesen megbízik a társaiban, a felettesei jóakaratában és nem utolsósorban a sorsban. Ez bár úgy tűnhet, hogy ismét visszaveti a karaktert a vak buzgalom tengerébe, de ezúttal más a mozgatórugó. Míg besorozásakor a saját kis világában forogva kívánta megváltani a világot, addig a záróakkordban már önmagát feladva, az egységben bízva utalta magát a többiekre.
Abigail Bellweather (Ashley Nicole Williams): Rendelt valaki beképzelt, előkelő éltanulót? Abigail az emberünk. Mindent jobban tud és csinál, mint a környezete, és a sorozat során kis túlzással többször hangzik el a Bellweather vezetéknév, mint a boszorkány szó. Olykor már kicsit komikus is, ahogy folyton ismételgetik, milyen remek család is a Bellweather família. Őszintén, Abigail karaktere bár nagy utat jár be, szerintem mégis a legelhanyagolhatóbb a fejlődése. Persze, nagyjából az első évad végére rájön, hogy egyedül nem elég erős az ember, nem lehet mindent szimplán akaraterőből végigvinni. Felismeri, hogy vezetőként nem az a lényeg, hogy önmagát páholyra emelve a magasból irányítsa a többieket, hanem köztük járva kell a saját bátorságával és stratégiai érzékével kormányozni az egységét. Ami kicsit lehúzza ezt a remek ívet, amelyet Abigail bejár a három évad alatt, az a végkifejlet. Említettem, hogy a Bellweather név a kelleténél kicsit többször hangzik el, de sikerült még egy fricskát dobni rá a záróepizódban, amit a spoilerveszély miatt nem boncolgatnék.
Raelle Collar (Taylor Hickson): És akkor elérkeztünk a hármas fogat tökéletes, lépcső alatt ülő senkijéhez, a látszólag tehetségtelen, szürke kisegérhez, Realle Collarhoz. Rea mindig mások védelmére fókuszál, gyógyítóként dolgozik szülőhelyén a besorozásáig. Mikor a katonaság megköti a kezét, és minden tettét igyekeznek rendeletekhez, vezényszavakhoz láncolni, Raelle minden motivációját elveszti. Kiváló döntés volt, hogy a színésznő körülbelül egy délutáni szundihoz készülődő óvodás lelkesedésével játszotta a legtöbb jelenetet, amiben nem volt benne az, aki végül visszaadja neki a lendületét. Hamar belép a képbe egy lány, Scylla, aki kicsit megbolygatja a katonaságról alkotott képét Raelle-nek. Arra ösztönzi, hagyja, hogy a milícia erőssé tegye, és így képessé váljon arra, hogy elviselje a világot, azt, ami vár rá. Az egyik kedvenc idézetem ebből a beszélgetésből származik: „A keresztülvivő út alattuk van. A kiút belülről lehetséges.” Ezután Raelle elkezd kicsit aktívabban részt venni az órákon, odafigyelni, miben és hogy fejlődhetne, hogy mások hasznára lehessen. Képes elfogadni, hogy nem mehet minduntalan a saját feje után, és a szabályok nem feltétlen rosszak.
Mondhatnánk, hogy Rea az igazi főszereplője a sorozatnak, végtére is, ez így van. A történet folyamán összetörik a szívét, megrendül az emberekbe vetett bizalma, hogy egyáltalán tartozik-e ő valamivel is a társadalomnak, vagy csak a saját érdekeivel kellene törődnie. Megkérdőjelezi a szoros emberi kapcsolatai nyomán, hogy ő tulajdonképpen kicsoda, és mik is azok az értékek, amik mozgatják. Fontos leckét tanul a megbocsátásról, arról, hogy nem létezhet egy pusztán jó–rossz tengelyre épített világkép, sose ennyire egyszerű a helyzet. Raelle Collar egy elég erős pillér mindazon témához, amikkel a sorozat foglalkozik, és ő biztos pontként el is bírja ezeket. Talán éppen azért, mert szürke kisegérként lép színre, és így minden egyes felbukkanó gondolatnál újra tud színeződni, megtartva részleteket az előző képből.
Scylla Ramshorn (Amalia Holm): Ha már az imént szó esett róla, beszéljünk kicsit a történet kezdő konfliktusáról, Scylla Ramshornról. Róla hamar kiderül, hogy nem éppen a „jók” oldalán lép a történetbe. Raelle-lel már az első epizódban összemelegednek, és szép lassan elmélyül a szerelmük. Mikor Rae is rájön, kinek is dolgozik Scylla, megrendül benne a bizalma. Scylla is megkérdőjelezi önmagát, a tetteinek legitimitását. Már az első jelenetben, a sorozat első képkockáin azt látjuk, ahogy emberek tucatjait gyilkolja le a számára fontos ügy érdekében, nem érdeklik az eszközök, sem az, hány életen kell átgázolnia az eredményért. Ahogy eljut a felismerésig, hogy ez a fekete-fehér világ fenntarthatatlan és kénytelen beismerni önmagának, hogy a lelkiismerete nem bír el bármit, azzal is szembesülnie kell, hogy másnak megbocsátani nehéz, ezzel szemben önmagunknak szinte lehetetlen. Egy teljes évad és még jó pár epizód szükséges hozzá, hogy letisztázza magában, mik jelentenek igazi értéket számára, és miért képes akár az életét is áldozni. Scylla jellemfejlődéséről is oldalakat lehetne értekezni, alapjaiban egy szimpla „a gonosz beleszeret a hercegnőbe, megjavul, és boldogan éltek…” karakter lenne, ha nem fűszerezné a képet Scylla necro (a boszorkánytípusok egyike, ők a halottakkal foglalkoznak) mivolta, és ez a belső vívódás. Nem mellesleg, Scylla az egysorosok koronázatlan királynője a sorozatban. „Mert profik vagyunk!”
Lapokat lehetne megtölteni karakterelemzésekkel, minden mellékszereplő tartogat valami kis érdekességet, kitárgyalnivalót, de ehelyett inkább egy kis indokolatlan bölcsészkedésre vetemednék. A már bemutatott karakterek neveinek jelentéselméletébe merülök el, mely elméletek szimplán csak feltevések, nem találtam olyan riportot, amely alátámasztja, hogy ezek körül bármi tényleges szándéka lett volna a készítőknek.
A craven szó jelentése a „gyáva ember”. A karakter családjára, illetve leginkább az édesanyjára illik ez a címke. Hisz ő akarta, egy kiskaput kihasználva, távol tartani a lányát a katonaságtól. A tally kifejezést helyenként rováspálca, címke jelentésben tüntetik fel. A „gyáva ember címkéje” szerintem találó a karakter életútját tekintve. Az egész széria alatt azért dolgozik, fejlődik, hogy kiléphessen ebből a szerepből, hogy cselekvőképesnek érezze magát. Emellett a Tally, mint név, komoly, baráto jelentést hordozza. Ismét kiváló jellemzése a karakternek, aki az eleinte sokat csatározó két másik csapattársa között a villámhárító szerepét tölti be. Mindenkivel kedves, igyekszik a békére törekedni, és csak a végső esetben erőszakot alkalmazni. Nem vagyok teljesen biztos benne, de talán ő az egyetlen a hármas fogatból, aki technikailag nem ölt meg senkit a sorozat alatt. Felkarolja az elesetteket, igyekszik mindenkit komfortba hozni, a csapat tagjává fogadni. Ő az első, aki elfogadja Scyllát, miután kiderül, hogy kinek dolgozik és visszatér bizonyos események miatt.
A bellweather szó szimplán a képességére utal. Az „időjárásharang” arra játék, hogy képes az időjárást a hangjával irányítani. Az Abigail keresztnév első sorban temperamentumosságot hordoz. Ismét kiváló választás egy vezetőszerepben lévő lánynak, aki pár sorral képes feltüzelni az egységet, hogy egy kilátástalan helyzetben is harcoljanak, míg végül sikerre viszik az ügyet. Héber eredetű név, mely az „apám öröm” jelentéssel rendelkezett. Később a Bibliában, a latin átvétel során már a „szolga” jelentéstartalomra módosul a kifejezés. Ez érdekes kettősséget teremt, mivel a karakter nemesi boszorka. Így értelmezhető a nép, a társadalom szolgájaként, aki teljesen aláveti magát a rendszernek. Ebből az állapotból tör ki Abigail Bellweather a széria során.
A collar szó gallért jelent. Ez utalhat arra, hogy akit ismerünk a boszorkányfelmenői közül, mind gyógyítással foglalkoztak. A gallér védelmet jelent a hideg, illetve a külső behatások ellen. Fixálja a nyakat, ha balesetünk történt. Vagy más oldalról tekintve a gallér kifejezés valami gátlást is hordozhat magában. Raelle a legvisszahúzódóbb a csapatban. Emellett, ha a korlátoknál maradunk, esetleg még a lányra vetett láncokat is jelképezheti a kifejezés, amiket a katonaság hurkol köré. A Raelle keresztnév annyit tesz, „az Úr szolgája”. Rae biblikus sorokat kántál gyógyítás közben, mert így tanulta édesanyjától. Emellett, ha nem is Isten szolgája, de a sorozat előrehaladtával az Anya egyik eszközévé válik.
A ramshorn kifejezés tulajdonképpen kosszarvat, valamilyen csavart szarvat takar. Legtöbbször ez az áldozati szerepre utalna, de a karakter esetében ezt nem tartom indokoltnak. Az viszont már elképzelhetőbb, hogy esetleg a lány csillagjegyére játszik rá a vezetékneve, mert az akaratosság, a makacsság, mely a kosok főbb ismérve, az megvan benne. De mindezen értelmezéseknél is érdekesebb, ha elővesszük kicsit a régi irodalomórák anyagát. A Biblia lapjain feltűnik egy hangszer, a sófár, amely egy kos szarvából készül. A sófár (arámi eredetű szó feltételezhetően „szép hangút” jelent. Ezt megfújva a hívőket bűnbánatra hívják, illetve fontos események előjeleként alkalmazták. Háborúk, böjtök előtt szólaltatták meg. Hangja mindig valami jelentőségteljes eljövetelét jelezte. A Scylla keresztnévről oldalakat lehetne megtölteni, miféle mitológiai vonatkozásokat hordoz magában. Scylla az ókori görög mitológiában egy szép hangú, de rémületes tengeri szörny volt, aki az arra hajózó tengerészeket elragadta. Más mondákban szirénként tűnik fel, aki egy szépséges hableány, gyönyörű, csábító énekkel, amely a halálba hívja a tengerészeket, elbűvölve őket.
Még ez a hosszúra sikeredett ajánló sem adja át, mennyi történet van 3 évadba sűrítve. Egy fordulatos, pár nem várt csavarral fűszerezett fantasy tele boszorkányolással, csatával, morális kérdésekkel, finom csemege.