„Ez a történet rólam szól egy kegyetlen faj között, 1980 nyarán, a legsötétebb, legvadabb New Jerseyben.”
Így vezeti fel a főhős, Finn a történetet, ám ekkor még a néző nem is sejti, mennyire igaza lesz a későbbiekben.
Finn édesanyjával él, aki drogproblémákkal küzd. Egy razzia során le is bukik a droggal, de Finn elviszi a balhét. Ez meghiúsítja a terveit, hogy apjához utazzon a nyáron, aki antropológus, és egy vad indiáncsoportot vizsgál az őserdőben. Külföldi kiruccanás helyett csak New Jerseyig jut, ahol anyja egyik barátjánál, Amerika 7. leggazdagabb emberénél, Osbourne birtokán kell eltöltenie a nyarat. Finn eleinte nem rajong az ötletért, de idővel megkedveli a helyet. Összeismerkedik az öreg Osbourne unokáival, Mayával (Kristen Stewart) és bátyjával, Bryce-szal. Mayával még szerelmi kapcsolatba is bonyolódik. Emellett pedig eldönti, hogy ha a vad indiánokhoz nem is jutott el, hát akkor a gazdagok törzséről fog antropológiai tanulmányt folytatni. Úgy fest, Finn érdekes nyár előtt áll!
A gazdagok törzse az „úriember és tudós” néven ismeretes a szakemberek körében. Isteneik és vezető szellemeik a „Vagyon” és a „Közvélemény”. Hierarchiájukat is ezen két istenséggel való kapcsolatuk határozza meg. Kevés betartandó szabály vonatkozik a törzsre, legfőbb törvényük: „Basznak vagy ölnek!”. Számos törzsi rituálét tartanak, melyen kötelező a törzs minden tagjának részt venni. Egyik legkedveltebb elfoglaltságuk a bál, avagy ahogy az úriemberek és tudósok népe hívja, a parti. Ezen alkalmakkor bódító szerekkel törzsi pipát szívnak és temérdek alkoholos italt döntenek magukba, hogy könnyebben lépjenek kapcsolatba istenségeikkel. Másik kedvelt rituáléjuk, mikor egy felsőbb vezető körbejár a törzs tagjai között, és kényére-kedvére sértegeti az alacsonyabb rendű tagokat. Az úriemberek és tudósok népét pusztán az ösztönök vezérlik, nem tartoznak semmiféle társadalmi norma alá, nem ismernek el külső szabályokat. Ha valami külső hatás érné őket, isteneik, Vagyon és Közvélemény minden alkalommal megvédik őket.
Finn ennek a törzsnek a kutatására szánta a nyarat. Befogadták, részt vehetett a partikon, bálokon, míg valami olyan nem történt, amire egyáltalán nem számított. Este az erdőben Mayához igyekezett, mikor valaki leteperte, zsákot húzott a fejére, és megerőszakolta. Kiderül, ki volt a tettes, de azt a „törzs” védelmezi. Mert mi is bújik itt meg a háttérben?
Léteznek társadalmi normák, amelyeknek mindenkinek meg kell feleljen, ha ebben a társadalomban szeretne élni. Aki sérti ezeket a normákat, az valamilyen módon kirekesztődik, súlyosabb esetben pedig ténylegesen elzárják, börtönbe kerül az illető. De ez mindenkire igaz? Nem tenném fel a kérdést, ha nem létezne kiskapu. Ez a surranópálya pedig a pénz és a hatalom. Ha elég vagyona van valakinek, akkor rá a társadalmi normák nem feltétlen vonatkoznak. Ezek a kivételezett emberek megélhetik a vágyaikat, az ösztöneiket büntetlenül, senkinek nem tartoznak sem felelősséggel, sem elszámolással. Pedig a gazdagok világa tűnik civilizációnk csúcsának. Ha két képből kéne megállapítani, hogy melyik személy a civilizált ember, valószínűleg nem a félmeztelen őslakost választjuk. Pedig a gazdagok világában élnek csak az igazi vademberek. A fényűzés, a pompa mind csak külső látszat.
„Fura, hogy ennyire félreértelmezhetjük a dolgokat.”
Finn az eset után megesküszik, hogy előkeríti a tettest, és felelősségre is vonja. Megsértették a büszkeségét, ami az ősi törzsekben halált, míg napjainkban inkább csak felelősségre vonást kíván. Hogy bármelyik ténylegesen megtörtént-e, arról a film nem egyértelműen nyilatkozik. Szerintem a Finnel történtek nem kerülnek megtorlásra, csupán az elkövető egy másik tettét, amelyet egy másik „törzstag” ellen követ el, az kerül végül bírálat alá. Szerintem maximum ezért ítélik el, nem az erőszak miatt. Mert Finnt bár befogadják szóban, de nincsenek meg a kvalitásai, hogy ténylegesen ehhez a csoporthoz tartozzon, se hírneve, se pénze.
Szívesen mondanám, hogy a Kegyetlen faj egy elképzelt világot mutat be. De sajnos ezt ilyen egyszerűséggel nem lehet kijelenteni. Egy eléggé lesarkított példát hoz, és általánosítani se lehet, de sajnos tény, hogy pénzzel és hatalommal sok minden megszerezhető napjainkban, és sajnos el is kerülhető.
A szerelmi szál szerintem nem sokat adott hozzá a filmhez. Maximum annyiban láttam értelmét, hogy Finn még gyorsabban és könnyebben asszimilálódjon a családhoz. Egy érdekes jelenet volt csupán, ahol a két félmeztelen fiatal egymásnak esett, és az érintéseik nyomát festékkel borították, ezzel „törzsi harci díszt” mázolva a másikra. Egyszerre volt vicces és feszült a jelenet.
Kristen Stewart a viccesen béna és az elfogadható között ingázott színészi játék terén a filmben. Akadtak jelenetek, mikor nem kellett kacérnak lennie, ezeket egész jól hozta. Azonban mikor a rendezői utasítás a „legyél csábító” lehetett, ott sajnos a furcsa mimika (a féloldalra vicsorítás) kidobja a nézőt a jelenetből. Így ezek a kívánt hatást messze elkerülve inkább viccesek lettek. Még messze van, mikor azt írhatom, hogy a színésznő alakítása emelt a film színvonalán, de majd talán egyszer.
Összegezve a film végig izgalmas volt, szépen építette fel a bennszülött törzs allegóriáját a gazdag családra. Érdekes volt megfigyelni, ahogy Finn külső megfigyelőből egyre jobban olvadt össze az úriemberek és tudósok népével, és végül hogyan dobódik ki belőle egyetlen szempillantás alatt. Miként próbál magának igazságot szerezni ott, ahol az csak a törzstagok kiváltsága. Mindenképp egy érdekes film, kimondottan élveztem.
U.i.: Az öreg Osbourne-t Donald Sutherland játssza. Van egy jelenet, mikor egy pulpitusra vonul fel zenére, a nagy tömeg pedig lentebb figyeli őt. Én meg már vártam, hogy a mikrofonhoz hajolva bemondja: "Boldog viadalt, és sose hagyjon el benneteket a remény!". A jelenet nagyon hasonlított a második Éhezők viadala-film báli jelenetének kezdő képsoraira, pedig az jócskán odébb van még az éveket tekintve (2013).