Cooper és Leah Tilson két gyermekükkel, Jessevel és Kristennel (Kristen Stewart) jó módban, békésen éldegélnek New York közepén. Van egy nagy házuk, jól fizető állásuk, úgy fest, mindenük adott a boldogsághoz. Mégis úgy érzik, valami hiányzik az életükből. Elhatározzák, hogy vidékre költöznek, találnak is egy banki eljárás alatt álló kis villát, amelyet így olcsón, bár közepesen jó állapotban sikerül megvenniük. A felújításra embert keresnek, de nem várt jelentkező akad a munkára.
Cooper, mivel amúgy is dokumentumfilmek készítésével foglalkozik, elkezdi a sok otthagyott, lomnak látszó iratot és képet átnézni, rendszerezni. Elhatározza, hogy filmet forgat az előttük ott élt család történetéről. Időközben kiderül, hogy a háznak akad még olyan régi lakója, Dale, aki egyáltalán nem akart kiköltözni onnan. Munkát kér a villában, a felújításban segít. De tényleg csak erről lenne szó, vagy valami nagyobb titok áll a háttérben? Miért tér vissza a birtokra, miért igyekszik az új család bizalmába férkőzni?
A fordulatos thriller végig fenntartja a néző figyelmét. A nyomozás a régi család után, a két főszereplő, a szülők kapcsolati problémái és a furcsa, enyhén titkolózó vidéki népek mind elég izgalmat csempésznek az alkotásba. Egyszerre három szálon fut a cselekmény, és mind olyan rejtélyeket tár fel, amik egyenként is elegek lennének a játékidő kitöltésére. Persze a három szál idővel összefolyik, és jócskán hatnak is egymásra.
Nem meglepő, hogy amint újabb és újabb titokra derül fény, úgy mérgesedik el a viszony Tilsonék és Dale között. A fordulópontot a kígyók hozzák el. Egy jelenetben egy kígyó kerül a medencébe, másnap pedig az említett hüllők ellepik az egész házat. Sejthető, bár nem kimondott tény, hogy Dale rejti az állatokat a villába, de miért pont kígyókat? Csupán azért, mert a család minden tagja fél tőlük, vagy valami más, mélyebb jelentés is lapul a csuszamlós vendégekben?
A kígyó az egyik legtöbbször használt jelkép, minden vallás, hiedelemvilág, népi hagyomány alkalmazza. Legtöbbször kettősség jellemzi, olykor gonosz, máskor jó szerepben tűnik fel. Végtelen inkarnációja, értelmezése létezik, és néhol még egy-egy mondavilágon belül is eltérő jelentéssel bukkan fel, így hogy ne nyúljon végtelen terjedelemre ez az írás, most csak a film szempontjából a két relevánsabb értelmezéseit említem, azokat se részletbe menően.
Az amerikai indiánok az ezoterikus és a mágikus erő kifejezőjének tekintették, a háború istenéhez kötötték, az ő lándzsáját testesítette meg. Az örökkévalóság jelképeként és a halál hírnökeként is megjelent náluk. Emellett kettős nyelve okán közvetítőként szolgált az alvilág és az élők között.
Ezen értelmezés szerint Dale szándéka hadüzenet. Világosan kifejezte, hogy a birtokot a saját tulajdonának kezeli, aki marad, az a halál martalékává válik.
A keresztény ikonográfiában, vedlése miatt, a pávához és a főnixhez hasonlóan a halhatatlanság jelképeként is szerepel. A folytonosság, a ciklikusság szimbóluma.
Ezen elmélet alapján Dale saját magára alkalmazhatja a kígyókat, önmagát testesíti meg velük, ő tér vissza a házba. Ebbe az értelmezésbe kiválóan beleillik az a jelenet, mikor Cooper lefejez egy kígyót. Ez előrevetíti, hogy mi lesz Dale sorsa, ha továbbra is ellenségesen viselkedik a családjával.
Pusztán érdekességként: elképzelhető, hogy a kígyó kétágú villás nyelve hozta azt a népmesei toposzt, mely szerint ez az állat tanítja az állatok nyelvére a legkisebb fiút.
Összegezve, a Jéghideg otthon egy kiváló thriller. Sokkoló, erős jelenetekkel fokozza a feszültséget, és bár a végkifejlet sejthető, a történet részben kitalálható, de az igazi nyomozólelkű néző mégiscsak a képernyő elé szegeződik, hogy fény derüljön minden apróságra, kipakoljon minden csontvázat a szekrényből, amelyet nem tudott megjósolni. És természetesen előkerülnek azok a csontvázak, fény derül a nüanszokra, érdemes a stáblistáig maradni.