A Kapd el a kölyköt című film írója valószínűleg meglátta a Kémkölykök után maradt piaci rést, miután 2003 után egy jó darabig nem került vászonra új példány a szériából. A Kémkölykök se tette túl magasra azt a bizonyos lécet, de a Kapd el a kölyköt még ezt se tudta megugrani. Nem elég vicces, nem elég izgalmas, ráadásul nehéz eldönteni, hogy valószerű, reális szituációkat próbál mutatni, vagy a Kémkölykök mintájára elrugaszkodik a valóság talajáról. Igazából egyik se sikerült neki, de maga a szándék érdekelne.
Ez az első olyan film a KS-körképes barangolás során, amelyben Kristen Stewart főszerepeben tűnik fel. A sztori egyszerű, és könnyen kitalálható a csattanó is. Maddy (Kristen Stewart) apukájától örökölt lelkesedéssel szeret mászni, lételeme a csúcsok meghódítása. Apukája, Tom egyszer egy komoly balesetet szenvedett mászás közben, és ez a régebbi sérülés okoz évekkel később olyan problémát, amely teljesen lebénítja. Megoldás akadna, de a kísérleti műtét természetesen rengeteg pénzbe kerülne, amit a család nem engedhet meg magának. Az anyuka, Molly egy banknál dolgozik mint biztonsági főnök, éppen egy új, modern biztonsági rendszert telepítenek, de még nem tökéletes. Maddy nagyon szeretne segíteni apukájának, így a legnyilvánvalóbb ötlete támad a pénzszerzésre, kirabolja azt a bankot, ahol Molly dolgozik.
A melóba két barátját próbálja beugrasztani, Austint és Gust. Mindkét fiú fülig szerelmes Maddybe, és ennek hangot is adnak, többször elmondják a lánynak, aki ezt mindig csak hárítja. Annak ismeretében, hogy a karakterek kb. 13 évesek, a helyzetet tarthatnánk aranyosnak is. Ám a forgatókönyvírók tettek róla, hogy ez egy pillanatra se jusson eszünkbe. Maddy karaktere unszimpatikusra, manipulatívra lett megírva, amit be kell vallani, Stewart egész jól hoz, egy pillanatra se szeretne a néző a barátja lenni. Ez még mindig lehetne forgatókönyvi bravúr, hogy a főhős tulajdonképpen egy negatív karakter, de a bili ott borul ki, mikor Maddy, tudatában a fiúk érzelmeinek, ezt használja fel, hogy vele menjenek rabolni. Mindkét fiúnak azt mondja, szerelmes beléjük, és így veszi rá őket a bank kipakolására. És itt álljunk meg egy csöpp kiborulásnyira!
Számos kémfilm, amelynek főszereplője a női nem képviselője, alkalmazza azt a klisét, hogy a nő kihasználja a külsejét, ezzel elterelve a balga férfiak figyelmét, vagy éppen fontos infókat szed ki belőlük. Maddy is alkalmazza ezt a toposzt a film egy pontján, ami az életkor miatt elég kényelmetlen, legalábbis szerintem az. Azonban, hogy játékszerként bánik a barátaival, az kimondottan bicskanyitogató, főleg egy olyan karaktertől, akit az írók szerint sajnálnunk és szeretnünk kellene. Zsarolja őket, bármire rákényszeríti a srácokat. Ez undorító. Ha vicces elemnek szánták, furcsa humora lehet az írónak. Egyáltalán nem követendő példa, És ez különösen problémás, mivel a film a fiatalabb korosztály célozta, mint potenciális közönség. Érthetetlen, hogy a fiúk miért maradnak a lány barátai, miután többször is eljátssza a bizalmukat. Fontos a megbocsátás, igen. Maddy azonban semmit se bán, szemrebbenés nélkül folytatja Gus és Austin átvágását újra és újra.
Zárásként a film utolsó jelenetét vázolnám nagy vonalakban:
– Miért kellene választanom? – kérdi Maddy a két fiútól.
– Mert nem lehet két pasid! A lány ekkor megszaglássza (?) őket.
– Választottam! – közli Maddy. – Forduljatok meg!
A skacok megfordulnak (miért érzem ezt a mozzanatot olyannak, mint egy kivégzés?). Maddy sarkon fordul és elrohan, otthagyva a két srácot. Miután Gus és Austin rájön, hogy a lány messze jár, utána erednek, és azt hajtogatják, választania kell!
Ha ezt bárki viccesnek vagy aranyosnak találja, akkor lehet, a film is tetszeni fog. Más esetben nem ajánlom az alkotást. Unalmas, lapos karakterek népesítik be a kiherélt Kémkölyök-világot, a manipulatív főhősnőről pedig már elég szót ejtettem.
Akad ugyan a filmben elvétve érdekes gondolat, mármint amiről lehetne még beszélni, például a modern világ egyik fő betegsége, miszerint a profit előrébb való az emberségnél, vagy esetleg, hogy egy "etikus rablás" mennyire fér bele az ember értékrendjébe, a cél szentesíti az eszközt vagy sem. Sajnos ezek a témakörök egy nagy kupac Maddy-rakás alatt szoronkodnak. De hogy itt Stewart tette volna-e tönkre a filmet? Egyértelműen nem, a legszuperebb színésznő se biztos, hogy ezt az alkotást megmentette volna, az alapoktól bűzlött ez a csoda, nem a színészi játék rombolta le.