Az Áramlat című, 2004-es film David Gordon Green rendező alkotása, aki arról ismert, hogy filmjei sokkoló jelenetekben gazdagok, és művészi megközelítésből áll a témához, mindig valami extrát visz a produkcióiba.
Ezt a filmet ki is hagyhattam volna a KS-körképből, mert Kristen Stewart vagy két percet szerepel benne összesen, és talán két-három mondata van. De mivel nem keresek a filmek után még a megnézésük előtt, és szerintem a filmről érdemes beszélni, ezért ennek ellenére is most bekerül a sorozatba.
A film egy egyszerű, puritánabb környezetben élő, megcsonkult családot mutat be. A főhős Chirs, egy fiatal felnőtt fiú, aki a gyermeklét és a felnőttkor között keresi a helyét a világban. Édesapjával, Johnnal és öccsével, Timmel él egy tanyán, besegít a ház körüli munkákban (bár ehhez nem sok kedve van), és udvarolgat, balhékat kavar. Ezt az állóvizet kavarja fel egy rokon érkezése, nagybátyja, Deel toppan be egy napon, aki éppen a börtönből szabadult. Először úgy fest, beilleszkedik a család mindennapjaiba, de később kiderül, hogy csak az apa által elátkozottnak vélt aranyérmékért jött. Ezért a kincsért meg is öli Deel a testvérét, amit Chris meglát, így menekülnie kell a testvérpárnak, ha nem akarnak apjuk sorsára jutni.
A rendező úgy komponálta meg a filmjét, hogy a néző egy sodró raftingon érezze magát a vászon előtt. Az alkotás pontosan úgy viselkedik, mint egy folyó. Az elején lassan indul, csordogál, kanyarog szépen, amerre a domborzat (Chris környezete) engedi, majd ahogy haladunk előre, úgy fokozódik a feszültség, és amikor elég ereje támad, áttör egy elébe kerülő akadályt, majd ismét megnyugszik. Ekkor a film csakúgy, mint főhőse, tanácstalanul indul tovább, ismét a domborzat adta lejtésnek megfelelően, nem tudja, merre, hova induljon. Ezek a leülések, iszapolódások kicsit kizökkentik az élményből a nézőt úgy, mint a vadvízi evezőt egy sekély szakasz. Ekkor térnek vissza a film elején párszor már látott, kimerevített jelenetek. A rendező egyes áttűnéseket úgy alkotott meg, hogy a jelenet végét kimerevítette, és élesen következett ebből az új. Ezek olyan kis kanyarokat szimbolizálnak a történetben, ahol a víz, illetve a főhős ugyan akadályba ütközik, de ahelyett, hogy átszakítaná azt, inkább belesimul a tájba, és így kerüli ki azt.
A film főbb témái a családi, generációkon átívelő konfliktusok és a felnőtté válás. Chris éppen a felnőtté válás küszöbén áll, komolyan be kell segítenie a ház körül, apja felelősségteljes férfiként kezeli, így gyerekes vágyait nem igazán élheti ki otthon. Ebből fakadhat a „csíntevésekre” való hajlama. Öccse jóval fiatalabb, így neki nincs feladata, gyerekként élhet. Egy alkalommal Chris még meg is említi az öccsének: „Bármit mondasz, senki se figyel oda. Le se szarnak. Csak gyerek vagy. (…) Élvezd ki, amíg tart.” Az alkotás első felében érezhető egy enyhe rosszallás Chris részéről, hogy Timnek semmi dolga, féltékeny az öccsére. De ezt félreteszi, mikor végleg kénytelen felnőni a gyilkosság pillanatában.
A lezárás szándékosan kétértelmű, illetve három, ha mindenképp boldog befejezésben reménykedünk. Egyes értelmezések szerint egy álmot látunk, ami csak Chris fejében létezik, és igazából meg se történt. Mások szerint éppen a generációkon átívelő konfliktus kialakulását, megöröklését figyelhetjük meg, mikor Tim eldurrantja mérgében a lufit. És a legörömtelibb felfogás, hogy a fiúk megtalálták elveszett rokonaikat, és megmenekültek Deeltől. Hogy melyik értelmezés a helyes, azt tudtommal nem árulta el a rendező.
Leírom nagy vonalakban, mit tartalmaz a jelenet, így picit spoileres leszek a végkifejletet tekintve, de csak a fontos elemeket emelem ki: Christ a víz alá nyomják, nem látjuk feljönni. Ezután fekete-fehérre vált a kép, és a fiú a tengerben sétál. Kis idő múlva ismét színesben láthatjuk, ahogy Chris felébred egy kórházi ágyban, és nagyapja beszél hozzá, a háttérben áll Tim egy lufival és a nagyanyjával. A jelenetet a lufi durranása szakítja meg, Chris feje visszaesik a párnára, és ismét fekete-fehérré válik a világ. Feloldozásként pedig csak a stáblistát kapjuk.
Én a pesszimistább megközelítések egyikét tartom valószínűbbnek, szerintem Chris csak egy álmot lát, mielőtt meghalna. Ezt szerintem több elem is előrevetíti a történetben. Először is maga a tény, hogy a fiú élete egy folyóhoz hasonlít, így az a tengerben, óceánban ér véget. Erre még egy apró utalás is akad a jelenetek között, amikor egy kívánságpalackot dobnak a folyóba. Kijelentik, hogy az élet egy sodródás, bármi közbejöhet, és bármi lehúzhatja az embert az árban. A másik indok, ami miatt én ezen befejezésértelmezés mellé teszem le a voksom, az pont ez a kívánságpalack. A benne lévő kívánságot láthatja Chris a halála előtt, ezt képzeli maga elé, ahogy boldogan együtt beszélget a családjával, és az életük végre jóra fordul.
A másik, ugyancsak szomorú végkifejlet, a generációkon átívelő konfliktus is tart izgalmakat egy bölcsészszem számára, és bár a keretes narráció, amely a film elején és végén hallható, ezt indokolttá tenné, a történet felépítése miatt nem érzem teljesen reálisnak. Így a fiúk élete inkább egy örvényre, mintsem egy folyóra hasonlítana. Esetleg, ha túlbölcsészkedjük az alkotást, értelmezhetjük ezt a konfliktust a folyón lévő örvényként, a szereplők pedig vadvízi evezőkként hasítanak lefelé a hegyről, majd mikor megnyugszik körülöttük a világ, a tengerhez érnek. Ezután Tim féltékeny lesz bátyjára, visszatér a békétlenség, és ismét a háborgó folyón találják magukat a srácok. A történet pedig kezdődik elölről.
Bármely értelmezést tartjuk helyesnek, az Áramlat egy érdekes, egyedi felépítésű alkotás. Bár sokszor használtam rá a film szót is a fenti írásban, de én inkább egyfajta absztrakt alkotásnak látom az Áramlatot, a megtekintése is inkább egy művészeti élmény.