Mindig meggyűlt egyetemistakoromban a bajom a vonatközlekedéssel. Pár alkalommal még papírra is vetettem kalandjaim.
Álmosan ásít az Éj, majd nyugovóra tér átadva helyét a mindig vidám Hajnalnak. A Hajnal lágy virgoncsággal keltegeti az alvó világot, de pajkos incselkedéseit kevesen fogadják.
Az egyetem nagy lépés lehet egy ember életében. Az első napok pedig minden helyen fontosak.
Bekerített a túlerő, nincs menekvés. Csapataim megfutamodtak, csak pár hű társ maradt mellettem.
Egyperces levél egy egypercesben.
Honnan jöttem, és hová megyek…meghatározza ki is leszek.
