Kedves Dorottya!
Remélem, szólítatlan Dorottyának, és nem változattál azóta nevet. Tudom, furcsa, hogy éppen én küldök neked levelet, ami pedig még ennél is érdekesebb, hogy egyenesen a múltból szólok most hozzád. Jelentem, jelenleg 23 éves vagy, tanulsz, hobbiból írsz és fogalmad sincs, pontosan mihez akarsz kezdeni a diplomáddal (bár feltételezem, ezt te is tudod). Reményeim szerint megbirkóztál azzal a nyelvvizsgával és meg is kaptad azt a diplomát. No, de nem számon kérni akartam tőled, biztatni akarlak. Nem tudom, hogy az írás iránti lelkesedés kitart-e addig, amíg eljut hozzád ez a levél. Remélem igen, de ha valami oknál fogva felhagynál ezen jó szokásoddal, emlékeztetni szeretnélek rá, hogy ne tedd! Sok jó napot, évet köszönhetsz a tollnak, papírnak, számítógépes szövegszerkesztőnek. Fontos, hogy ezt ne felejtsd el! A levél elolvasása után kuporodj a számítógéped, jegyzetfüzetet, vagy tudom is én milyen eszközök vannak a közeledben jelenleg (akár firkálhatsz a levél hátoldalára is), és írj valamit. Akár pontosan azt, amit most én írok neked, levelet Önmagadnak. A lényeg, hogy ne felejts el írni!
Üdv,
„2018-as én”