A reggeli indulás mindenki életében jelen levő, de igen kényes téma. Elsősorban szükségeltetik hozzá a felébredés, ami talán a legnehezebb a folyamatban. Szól az ébresztő, csukott szemmel nyomod vissza a szundigombot. Tudod, hogy már csak tíz perc, és muszáj kikelned a meleg paplan alól. Pillanatokon belül hallod az ismerős hangot, lenyomod a gombot. Szempilláid alól csak szűrve engeded szemedbe a hajnal fényeit. Kikászálódsz az ágyból, és zombimódba kapcsolva megközelíted a konyhát. A legfontosabb feladat a kávé lefőzése. Nélküle minden más reggeli feladatod elvégezhetetlennek látszik. Fogod a kávét, vizet és automatikus mozdulatokkal sikerül összedobnod a feketét. Leülsz és meredten bámulod az éltető nedűt. Már a gőzölgés is elmúlik, mire eszedbe jut a szádhoz emelni az italt és belekortyolsz végre. Áramütésként fut végig rajtad a koffein. Végre kissé kevésbé érzed magad szellemnek. Szempilláid rolóját feljebb engeded, kicsit még mindig zavar a fény, de erősen próbálkozol. Elfogyasztod az utolsó kortyot is. Epekedve várod, hogy valami csoda folytán ismét megteljen a bögre, sajnos még sose sikerült teleimádkozni. Felvakarod magad a székről, és visszabattyogsz a szobába, fürdőszobába. Fésülködés, öltözködés, arc- és fogmosás, remélhetőleg nem felejtesz ki semmit. Végre cipő, zokni (nem ebben a sorrendben!), minden rajtad van, útnak indulhatsz. Kinyitod az ajtót, vagyis kinyitnád, de a kulcs még a zárban, nem nyitottad ki. Elfordítod, kattanás, és az ajtó már tárva nyitva. Fogod a táskád, amiből remélhetőleg tegnap este nem vettél ki semmit, mert azóta rá se néztél, és kilépsz a házból. Beteszed magad mögött az ajtót, kulcsra csukod. Kezdődhet a nap.