Bögrefej és Pohárarc – Cuphead

A játék 2017-ben jelent meg több platformra, közöttük PC-re, amivel most foglalkozom. Lényegében két főbb pályatípus található a játékban; az úgy nevezett „run and gun” pályák, ahol megyünk előre egy platformer pályán, és mindent lelövünk, ami csak szembe jön velünk, kinő a lábunk alatt vagy a fejünkre próbál esni, remélhetőleg azelőtt, hogy megölne minket, és visszaküldene a pályaválasztó térre. A másik a „boss fights” típus, ahol a cél minél hamarabb kiismerni és eliminálni az ellenséget. Kiegészítőként találunk a boss harcokhoz hasonlatos pályákat, ahol szellemeket kell felszabadítanunk. 

Karakterválasztásnál nem kell a bőség zavarától tartanunk, két pohárfejű suhanc áll a rendelkezésünkre. Szerencsére, ha már amúgy is ketten vannak, akár egyszerre is harcba szállhatnak az ellenséggel. Ha rendelkezünk két kontrollerrel, semmi akadálya, hogy barátunkkal vállvetve kezdjünk bele a kicsit nehezített pályák abszolválásába. Ha nem áll rendelkezésünkre humán erőforrás, akkor marad a single player mód, de izgalomban akkor se kell hiányt szenvednünk. 

A történet nincs túlbonyolítva, mégis egy kellemes keretet ad a játéknak. Elkockáztuk a lelkünket egy kaszinóban és most az ördög zsoldosaiként kell hasonszőrű lelkeket gyűjtenünk. Kicsit nyomasztóan hangzik, de higgyétek el, egyáltalán nem az. A látványvilág tökéletesen kiegyensúlyozza a borongós történetet. Néhány pályán csak álltam és néztem a magával ragadó hátteret, az ötletes főellenség dizájnokat, a kisebb idegesítő virág-fejű szörnyeket, egyszóval a látvány zseniális. Tökéletesen teremti meg a retró légkört, mégis újragondolja és modern köntösbe önti azt. 

A zene külön kiemelendő. A háttérben kellemes jazz szól, minden boss alatt más szám örvendeztet minket, sőt igazából minden pályán eredeti számmal találkozunk. Nem fogunk ráunni egykönnyen. 

A retro hangulathoz hozzátartozik még a kihívás. Nos, a Cuphead ezen a téren is remekel. A boss-harcoknál két nehézségi szintből választhatunk (nagy piros pont, a kettő között tényleges különbség van), de bármelyik mellett döntünk, biztos, hogy sok elhalálozásban lesz részünk. A játék azonban nem lett igazságtalanul és frusztrálóan nehéz. Miután sikerül legyőzni egy főellenséget, végigvinni egy futkosós pályát sose marad el az öröm. 

Akik szeretik a kihívást, nem riadnak vissza egy 2D-s akció-platformertől, azok tegyenek vele egy próbát, viszont akik szerették régen a Super Marioval saját idegeiket borzolni, szerintem kötelező darab.